A jó varázsige

Tulajdonképpen a mágia újkorát éljük!

Mióta az eszemet tudom érdekes mondatok sorjáztak a fejemben, amiket nem voltam képes megérteni, rögzíteni, mert nem az általam beszélt nyelven szóltak. A sok közül egyetlen egyet tudtam „megmenteni”, és a jegyzeteim közé rögzíteni: méjádátisz, méjadon (fonetikus átírással). Valószínűleg azért sikerült, mert éppen egy viharos, szeles időjárás volt kialakulóban, és valami visszakövethetetlen okból, de felébredt bennem a vágy, hogy ezt talán jó volna elkerülni, erre ez a két szó kezdett el ismétlődni a fejemben, aminek hatására a felhők elvékonyodtak, és a szél is elcsitult. Az esőt nem úsztuk meg, de nem lett durva égi háború.

Mostanában, nagyjából húsz évvel a fenti történet után került ismét elém a mágia, a varázslatok keltésének témaköre, és mélyebben merültem bele. Éreztem, hogy az igazi mágia a teremtéssel áll összefüggésben, és a teremtés maga egy egyszerű, mégis összetett tevékenység. Ahhoz, hogy sikeresek lehessünk, értenünk, éreznünk kell azt a rendszert, amiben létezünk, és mivel világunk hang alapú teremtés, a bennünk lévő képességnek is hang alapon kell működni. Ehhez pedig vissza felé vezet az út: gondolatból szavak, szavakból megfogalmazni a célt, amit szeretnénk megvalósítani, ezt pedig „tökéletesen” kell megfogalmazni, majd pedig ebből létrehozni azt a formulát, ami már alkalmas arra, hogy a bennünk lévő vágyat irányban tartva, eredményesek tudjunk lenni. A történet „gyenge” pontja, az IDŐ. (és azt még elárulom, hogy van még ettől tovább is, ám ez a gondolta-szó kombó lényeges lépcsőfok a valódi teremtő erő felébresztéséhez)